Az INSP szerint fertőzésgyanúsnak minősül bármely személy, akinél fellép a jellegzetes (korábban már meghatározott) klinikai tünetegyüttes. Valószínűsíthető esetnek minősül az a személy, akinél teljesülnek a klinikai kritériumok, és egy igazoltan fertőzött személy kontaktja. Igazoltan fertőzöttnek minősül az a személy, akinél laboratóriumi vizsgálatok kimutatják a SARS-CoV-2 vírussal való fertőzést, a klinikai tünetektől függetlenül.
'Minden fertőzésgyanús személy esetében kötelező elvégezni a koronavírustesztet' - szögezi le az INSP.
Direkt kontaktnak minősül: a koronavírusos beteggel egy háztartásban élő személy; az a személy, aki közvetlen fizikai kapcsolatban állt egy koronavírusos személlyel (például kezet fogott vele, és nem mosott kezet közvetlenül ezután); az a személy, aki közvetlenül érintkezett egy fertőzött szekrécióival (például köhögés révén, vagy kesztyű nélkül megérintette a zsebkendőjét); az a személy, aki 15 percnél hosszabb ideig két méternél kisebb távolságra tartózkodott egy fertőzöttől; az a személy, aki 15 percnél hosszabb ideig két méternél kisebb távolságra tartózkodott ugyanabban a helyiségben - például tanteremben, ülésteremben, kórházi váróteremben - egy fertőzött betegtől; az egészségügyi személyzet tagja vagy más személy, aki közvetlen ellátást nyújt egy fertőzött betegnek, vagy a laboratóriumi személyzet olyan tagja, aki a fertőzött betegtől vett mintákhoz védőfelszerelés megfelelő viselése nélkül nyúlt hozzá.
Aki megfelelő maszkot/védőfelszerelést viselt és betartotta a fizikai távolságot, nem minősül direkt kontaktnak.
A COVID-19 eset közösségi eredetű vagy egészségügyi ellátással kapcsolatba hozható okból eredhet (IAAM), az alábbiaktól függően: a laboratóriumban történő megerősítés időpontját megelőző napok száma, az egészségügyi egységbe (kórház, dialízis központ), vagy a bentlakásos központba való beutalás után (1. nap); az epidemiológiai vizsgálat érvei a közösségi eredet vagy az IAAM vonatkozásában (az eset egyik vagy másik eredetű fertőzésgóchoz tartozik).
A következő esetek fordulhatnak elő:
* kórházba beutalt személy, közösségi eredetű fertőzéssel, ha a koronavírus-fertőzés tünetei már a kórházba utaláskor vagy az ettől számított 48 órán belül jelentkeznek; a tünetek a kórházba utalást követő 3-7. napon jelentkeznek, és erős a közösségi fertőződés gyanúja (például a páciens egy fertőzési gócból érkezik);
* kórházba beutalt személy, ismeretlen eredetű fertőzéssel, ha a tünetek a kórházba utalást követő 3-7. napon jelentkeznek, és nincs elégséges információ a fertőzés eredetét illetően.
* kórházba beutalt személy, aki valószínűleg a kórházban fertőződött meg, ha a tünetek a kórházba utalást követő 8-14. napon jelentkeznek; a tünetek a kórházba utalást követő 3-7. napon jelentkeznek, és erős az egészségügyi ellátással kapcsolatba hozható fertőzés gyanúja.
* kórházba beutalt személy, aki a kórházban fertőződött meg: a tünetek a 14. napon, vagy azt követően jelentkeznek.
Az INSP leszögezi, hogy az egészségügyi személyzet esetében minden egyes esetet egyénenként kell megvizsgálni a fertőzés eredetének szempontjából.
COVID-19-cel igazolt beteg elhalálozásának minősül minden olyan haláleset, amely igazoltan koronavírussal fertőzött személynél következik be, leszámítva azokat az eseteket, amikor az elhalálozásnak más egyértelmű oka volt, amely nem hozható összefüggésbe a COVID-19-cel (például sérülés, akut vérzés, szívinfarktus, agyvérzés, stb.).
Az igazoltan COVID-19-fertőzöttek elhalálozása nem írható más, korábbról fennálló betegségek (például rákos vagy hematológiai megbetegedések stb.) számlájára, és ilyen esetekben is a COVID-19-et kell feltüntetni a halál okaként, függetlenül attól, hogy más társbetegségek is fennálltak, amelyek esetleg súlyosbították a COVID-19 lefolyását.
A halotti bizonyítványban a COVID-19-et kell megjelölni a halál okaként minden olyan elhunyt személy esetében, akinek halálát a koronavírus okozta vagy okozhatta, esetleg hozzájárult ahhoz - szögezi le az INSP.
Az INSP leszögezi továbbá, hogy mentesülnek a tesztelés kötelezettsége alól azok az egészségügyi szolgáltatásokat igénybe vevő tünetmentes személyek, akik megkapták a koronavírus elleni oltás mindkét dózisát, és a második dózis beadását követően eltelt legalább 10 nap. Továbbra is javasolt azonban a tesztelés ez utóbbiak esetében is, ha a jellegzetes tüneteket mutatják.
